„A „Négy Piros Dugóhúzó”-ban egy egész estés produkcióban, két felvonásban mutatjuk be a Mandala Dalszínházzal Rejtő világát. Az első felvonásnak a szerző olyan műveiből származó részletei, olyan jellegű írásai adják az alapot, melyek eredetileg nem színpadra készültek. Nagyon sokféle helyről gyúrtuk össze egy egységes egésszé ezt a „légiós” első részt. Azt gondoltam legyen ennek a „légiós” résznek egy központi figurája, akit a néző követni tud – kvázi – mint egy főhőst. Ennek a központi figurának az útját látjuk, az ő szemszögéből látjuk a jeleneteket a Francia Légióban. Ez a Mautner nevű fickó döfi a kést a matrózba, de ő az útonálló is, aki pénzt akar szerezni és ő jelentkezik a légióba is. Mautner tehát több ismert rejtői hős egy alakban. A második részben azt a Rejtőt próbáljuk megmutatni, aki kacagtató, hihetetlen jó humorú kabaréjeleneteket írt. A kabaré író Rejtőt is hasonló technikával, a jeleneteket egy laza szövettel összeszőve, egy központi figura segítségével mutatjuk be, aki a jelenetek főhőse. Az volt a célom, hogy a néző úgy érezze, mintha ezzel a központi figurával történne mind a négy jelenet. Itt a második részben ez a központi figura a pesti kis ember, akinek megvan a magához való esze, de aki természetesen nem mindig napra kész, akivel ki is tudnak babrálni, akinek végül az esetlensége babrál ki másokkal, persze akaratlanul. A második részben főhősünket Grósznak hívják. A két felvonás díszleteiben is elválik egymástól, azonban részben hasonlítanak. Az első egy Észak-afrikai kocsmában, a „Négy Piros Dugóhúzó”-ban, a második egy pesti kávéházban játszódik.  A felvonások figuráit ugyanazon színészek játsszák. A két rész jeleneteit a zene segítségével próbáltuk még szorosabbá fonni. Az első rész  zenéit beépítettük a cselekménybe, ugyanis itt a daloknak megvan a maga dramaturgiai helye. A második részben a jelenetek között mint kávéházi/orfeumi produkciók – mintegy játék a játékban – hangzanak el a dalok. A darabban felcsendülő klasszikus zenei kavalkádot pedig arra használtuk fel, hogy az egyébként filmen vagy rajzfilmen könnyebben megmutatható, de nagyon nehezen színpadra állítható verekedéseket, akciókat a zene segítségével kifejezőbben tudjuk megjeleníteni. A „Négy piros dugóhúzó” bemutatásával a felnőtt nézők szórakoztatásán túl fontosnak tartjuk, hogy minél több fiatallal megismertessük Rejtő Jenő sajátos humorát. Célunk, hogy a kabaréesttel arra motiváljuk Őket, hogy beleolvassanak regényeibe, hogy közelebb hozzuk hozzájuk ezt a generációjuk számára  már-már ismeretlen világutazó, rejtélyes, kalandos életű embert, akinek regényei százezres példányszámban fogytak, aki méltán érdemli a magyar irodalomtörténet egy sajátos fejezetét, de akinek neve a XXI. század fiataljai számára talán már P. Howard-ként is sajnos ismeretlenül cseng.”  

Mikó István s.k.